Sokan szeretünk hobbiból alkotni és létrehozni valami újat, valami egyedit, valami olyat, ami éppen attól különleges, mert a mi kezünk nyomát hordozza. Sokunknak ez örökre hobbi marad csupán, azonban vannak, akik számára a barkácsolás, kalapálás, faragás, fűzés, horgolás, varrás és egyéb kézműves foglalatosságok idővel már többet jelentenek a kellemes időtöltésnél és az alkotás öröme hivatássá növi ki magát az életükben. Olyasvalakivel volt szerencsém interjút készíteni a minap, akinek lelkes munkássága hetedhét határon túl is elterjedt, és akinek munkáit így már nemcsak a család, a jeles alkalmakkor megajándékozott barátok, hanem komoly vásárlói kör is ismeri. Hogyan lesz egy hobbiból hivatás és mennyi energia kell egy kézműves vállalkozás felépítéséhez? Hogy milyen hosszú az idáig vezető út, azt egy ma már országszerte ismert márka alapítója osztotta meg velem. Debre Gyöngyivel, a Windprincess Jewellery megálmodójával beszélgettem, aki egy kávé mellett mesélte el nekem mestersége történetét.

Debre Gyöngyi, a Windprincess ékszerek megálmodója /Fotó: Windprincess Jewellery/

Mikor kezdtél el az ékszerkészítéssel foglalkozni?

Kb. 16-17 évvel ezelőtt. Akkoriban voltam a gyermekimmel GYES-en. Mindig kreatív voltam, kötöttem, varrtam, így az alkotás folyamatosan jelen volt az életemben. Aztán egyszercsak készítettem egy nyakláncot. Valahogy mindig is ezt szerettem volna csinálni, de annak idején szülői javaslatra nem a művészeti pályát választottam, hanem pedagógusnak tanultam. Azt azonban csak rövid ideig űztem.

Emlékszel még, hogy milyen volt az a bizonyos első alkotás?

Igen, ez egy többsoros, gyöngyből készült lánc volt. Magamnak készítettem.

Hogyan kezdtél bele az ékszereid értékesítésébe?

A 2000-es évek elején mentem vissza dolgozni, és akkoriban vezettük be az internetet, hogy itthon is tudjam a rendes munkámat végezni. Egy biztosítónál dolgoztam. Tehát bejött az internet világa, nekem pedig eszembe jutott, hogy az akkoriban nagyon népszerű internetes piactérre próbaként feltegyek pár karkötőt, amiket rövid idő alatt meg is vásároltak. Így indult az értékesítés.

Hogyan lett végül a hobbiból hivatás?  Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a márkaépítésben? Mennyi idő telt el a vállalkozás kezdetétől odáig, hogy folyamatos megrendelések érkezzenek?

Én autodidakta módon tanultam az ékszerkészítést. Nem jártam ötvös képzésre, hanem a gyakorlatban tanultam meg az alkotás folyamatát. Manapság már rengeteg videót, leírást lehet találni az interneten. Először csak ajándékba készítettem ékszereket, illetve egy-két alkotásom felkerült a már említett internetes piactérre. Később helyi ajándékboltokba kaptam meghívást a termékeimre. Ahogy láttam, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, bevettem a vállalkozásomba is az ékszerkészítést, mert a civil munkámat is egyéni vállalkozóként végeztem. Kb. 7-8 éve már szinte csak az ékszerkészítésre tekintek fő vonalként, mert ez nagyobb örömet és sikerélményt okoz. Az egyik legkiemelkedőbb mérföldkő talán a saját weboldalam indítása volt, amikor már márkanevet is kaptak a termékeim. Az egyre nagyobb érdeklődésben a Facebook-nak nagy szerepe volt, ahová eleinte a saját privát oldalamra tettem fel az újabb alkotások képeit, majd egy barátnőm javaslatára saját oldalt hoztam létre a Windprincess ékszereknek.

Különleges márkaneve van az ékszereidnek. Hogy jött a Windpincess Jewellery név választása?

A nevet egy régi kedvenc könyvem hatására választottam. A márkanév jelentése magyarul Szélhercegnő, ami azért illik a termékeimhez, mert az ékszerek könnyed, szellős hangulatúak és általában hirtelen ötlettől vezérelve születnek.

Hol készülnek az ékszerek és milyen technikával dolgozol? 

Az itthoni műhelyemben dolgozom, Lábatlanon. Nagyon sokféle technikát alkamazok és többnyire addig érdekel egy technika, amíg meg nem tanulom. Folyamatosan gyűjtöm az inspirációt, de az elsajátított technikákat mindig próbálom egyediesíteni. Ezenkívül nagyon szeretek újrahasznosítani is. Nemrég például a Topjoy ital üvegeinek kupakjaiból készítettem egy nyaklánc kollekciót, ami a “Játszd újra!” nevet kapta. Az alkotásaimban nagy szerepet játszanak még a drótok, a fahéj, a csipke és a horgolt elemek, a farmer újragondolása is. Tulajdonképpen bármiből készítek ékszert, ami megihlet.

A termékek között van-e olyan meghatározó elem, ami minden darabon visszaköszön mintegy stílusjegyként?

Nincs olyan meghatározó elem, ami minden terméken rajta lenne, de ha egyetlen technikát kellene választanom, amivel foglalkozhatok, akkor a dróthálós technikát választanám. Ugyanakkor én sokkal jobban szeretem azt a sokszínűséget, amivel dolgozom és ezért például nem is készül nálam két egyforma ékszer. Talán a filozófia az, ami minden alkotásomat áthatja, mert a Windprincess-hangulat minden egyes ékszeremben jelen van. Egyediek a kollekcióm darabjai, mert nem törekszem az egyformaságra, az asszimmetriát pedig kifejezetten szeretem. Ez az elem elég sokszor visszaköszön, például a Windprincess fülbevalókon.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod a márka üzenetét, mi lenne az?

A drótékszereid nagyon jellegzetesek és említetted, hogy a drót az egyik kedvenc alapanyagod. Mesélnél a drót iránti érdeklődésed eredetéről?

Annak idején megláttam valahol, hogy drótból is lehet nagyon érdekes és egyedi ékszereket készíteni, és érdekelni kezdett a technika. Megtanultam és ma már elég sok ékszerem drótból készül. Ugyanakkor drót és drót között is van különbség. Nagyon szeretem például az acéldrótót, mert antiallergén és szép marad. Ezenkívül most már rézből is készítek ékszereket, de korábban évekig csak ezüst színt használtam. Nem igazi ezüsttel dolgoztam, mert nincs ötvös képesítésem. A képzés mindennap reggeltől estig lett volna a fővárosban, amit sajnos nem tudtam vállalni az egyéb kötelezettségeim miatt.

Az egyes kollekciók alkotásakor honnan gyűjtesz inspirációt?

Mindig eszembe jut egy-egy téma, ami köré építem az adott kollekciót. Van néhány albumom, ahová az öteleteimet gyűjtöm és abból dolgozom később. Télen például a horgolt vagy félig kerámiából készült angyalok mindig jelen vannak a termékeim között. A 2017-es őszi-téli kollekcióm darabjai között a balerinák nagyon népszerűek voltak, sok megrendelés érkezett rájuk. A balerinák ötlete például úgy jutott eszembe, hogy valaki, aki balettozott, rendelt egy karkötőt és ehhez vettem két balettcipő charmot. Így villant be egy balerina képe, amit akár én is elkészíthetnék drótból, tüllből és egyéb érdekes alkotóelemekből. Ezenkívül külön kategóriát képeznek az esküvői ékszereim is, amelyek a Windprincess Bridal nevet viselik. Ennek 2017. óta külön Facebook oldala is van.

Ezek szerint akkor a 2018-as nyári kollekciód darabjai is valamilyen témához illeszkednek?

Igen. Az aktuális nyári termékeim a tenger és a sellők hangulatát idézik meg. Ezenkívül egyedi nyári kollekciót készítettem rézből “Dalos ékszerek” témában. Dalszövegek, slágerek részletei szerepelnek a rézfelületen. A kollekció hangulatos, bohókás, jól kombinálható darabokból áll, a szövegek betűit pedig magam ütöm bele a réz alapanyagba. Tavaly a horgolt virágok és a csipkéből készült vintage stílusú ékszerek voltak jellemzőek, de ez idén is megvan még. Tavalyelőtt pedig a hippi korszakot vettem alapul a nyári kollekcióban.

Az alkotásaid aprólékos és időigényes munkával készülnek. Átlagosan mennyi időt töltesz egy nap a műhelyben?

Jelenleg hol érhetők el a termékeid az érdeklődők számára? Külföldi megrendelőid is vannak? Szoktál vásárokon is megjelenni?

Van egy honlapom, ahol az ékszerek megtekinthetők, és webshop is van, ami azonban most átmenetileg csak katalógusként üzemel. A termékeket jelenleg a Meska oldalán lehet megvásárolni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Meska sokszor kiemeli a boltomat, így népszerűek az alkotásaim ott is. Külföldiek is rendelhetnek tőlem és nemrég egy reklámakció keretében egy vásárlási utalványt adtam, amelynek győztese Svédországban él, ezért a nyereményt oda fogom szállíttatni. Korábban már Németországból és Spanyolországból is voltak megrendeléseim. Vásárokon nem vagyok jelen gyakran, de ha mégis előfordul, akkor inkább Karácsonykor. Ennek oka az, hogy szinte soha nincs annyi kész termékem, amivel szívesen elmennék egy vásárra. Gyorsan megveszik az ékszereket, van, hogy amit frissen töltök fel a katalógusba, pár óra múlva már meg is vásárolja valaki. Ezért a készleten lévő termékekből kevesebb van. Sokszor dolgozom megrendelésre, amelyekre néha sajnos várni kell, de igyekszem gyorsan eleget tenni a rendeléseknek. Fontos kiemelnem, hogy nem fektetek nagy hangsúlyt a marketingre. Nálam nincs hírlevél és nincsenek hosszas leírások sem az alkotásoknál. Egyszerű, rövid, tömör megjelenések vannak, és akit érdekel, az a honlapon, vagy a közösségi oldalon meg fogja találni a termékeimet. Szerencsésnek érzem magam, hogy komoly marketing stratégia nélkül is sok megrendelőm van.

Az ékszerkészítés mellett gyermekeknek is szoktál foglalkozásokat tartani. Mi a legközelebbi helyszín és időpont, ahol gyermekes családok is megismerkedhetnek a kézműves ékszerkészítés alapjaival?

Az a típusú alkotó vagy, aki kapcsolatot is tart a vásárlóival. A legjobb visszajelzés egy ékszerkészítőnek, ha viselik a termékeit. A Facebook oldalaladon van is egy album a vásárlóknak, akik képet küldenek magukról az ékszereidet viselve.

Igen, minden vásárlóm, aki fotót készít az ékszerekkel, bekerül a “Szélkisasszonyok” katalógusába. Nagyon sokan küldenek fényképet és ezt pozitív visszajelzésnek értékelem.

Tervezed egy új, nagyobb műhely kialakítását. Lesz esetleg egy személyesen látogatható bemutatóterem is?

Igen, tervezek egy új műhelyt kialakítani, ami tágasabb az itthoninál, mert itt már nehezen férek el. A tervezést, az alkotást és a fotózást is itthon végzem. Az új műhely kialakítása hosszadalmasabb, de a munkálatok már folyamatban vannak. Ha elkészül, oda tervezek majd egy bemutatótermet is.

Sokan készítenek hobbiból kézműves termékeket, ajándéktárgyakat. Mit üzennél útravalóként azoknak az alkotóknak, akik szeretnék ha a kézműves hobbi hivatássá válhatna számukra és most kezdenének ilyen vállalkozásba?

Köszönöm szépen a beszélgetést és további sok sikert kívánok az ékszerkészítésben!

Köszönöm szépen az interjút!

A bejegyésben szereplő ékszerekről készült fotókat a Windprincess Jewellery bocsátotta a blog rendelkezésére. 

A lábbeli az egyik legfontosabb eleme a megjelenésnek, amelyek között az egyedi, kézzel készített cipők talán a legkülönlegesebbek. Ezeknek megalkotása jóval több időt és figyelmet is igényel, hiszen mindez a leendő viselőjének méreteit és igényeit felmérve, gondos körültekintéssel, a legjobb anyagok felhasználásával, egyedi és aprólékos kidolgozással történik. David Balazic, a Dunakanyarban élő világhírű cipészmester műhelyében jártam, aki betekintést engedett a művészi alkotású cipőkészítés kulisszái mögé.

David Balazic cipészmester Dijonból származik, aki a kilencvenes évek óta a Dunakanyarban, egészen pontosan Nagymaroson él és alkot. Mielőtt azonban a jelenre és a nagymarosi alkotás azóta is kitartó örömére térnék, rövid bevezetőként elmesélem, hogyan jutottam el a cikk megírásáig.

Egyedi készítésű cipők iránt érdeklődve keresgéltem az interneten, amikor az egyik találat David Balazic üzletének honlapjára vezetett. Megtetszettek az oldalon látható csodálatos alkotások, így úgy döntöttem, személyesen is megkeresem őt nagymarosi műhelyében.

David Balazic rendkívül szimpatikus ember, akinek üzletébe belépve mindenütt a művészi cipőkészítés apró részletei köszönnek vissza. Miután röviden vázolta a cipő elkészítésének menetét, elmondtam neki, hogy a műhely varázsa megihletett és szívesen írnék róla egy cikket. A mester ezt követően rögtönzött riportalanyként készségesen beavatott engem mesterségének történetébe és körbevezetett a műhelyben.

Érdeklődése a cipész mesterség iránt egészen 13 éves koráig nyúlik vissza, amikor édesanyja cipőjét nem tudták megjavítani egy cipészműhelyben. Ennek hatására tanulta ki a szakmát, amelyben a legmagasabb szintekig jutott el. Elit cipészmesterként a francia Hermés divatháznak dolgozott Párizsban, ahol többek között olyan hírességeknek készített cipőket, mint Sir Roger Moore.

Magyarország életének meghatározó állomása lett, ahová először 1994-ben, sorkatonaként érkezett egy humanitárius misszió keretében, 16 hónapra mint ortopéd mestercipész. Davidnak annyira megtetszett a nagymarosi élet, hogy végül úgy döntött, itt marad és a Dunakanyarban űzi tovább a szakmát. Műhelye az igényes sokoldalúságról szól, ahol nemcsak cipők javításával foglalkozik, hanem egyedi tervezésű, saját márkájú cipőit is itt alkotja, emellett pedig oktatást is vállal, amelynek keretében a cipőtervezés és készítés iránt érdeklődőket is szívesen beavatja a mesterség rejtelmeibe.

A mestert a Dunakanyar varázsa lenyűgözte, francia barátainak pedig csak a „magyar riviéraként” emlegeti a térséget. Egy „élő” műhely létrehozása volt a célja, amely ebben a festői környezetben valóban sikerült neki. Munkái lelkét ugyanakkor mégsem csak a földrajzi hely, hanem David Balazic rendkívül közvetlen stílusa és üzletének családias, kedves légköre biztosítja. Beszélgetésünk során elmondta: fontos számára a helyiekkel és az üzlet valamennyi látogatójával kialakított közvetlen kapcsolat, amelynek révén a komoly és igényes alkotómunka keretében segítségére is lehet másoknak. Munkáinak kifinomult és aprólékos igényessége, a mester  ámulatba ejtő és példaértékű attitűdje magukért beszélnek, így mindenkinek, aki személyesen neki készített, aprólékos kézimunkával alkotott cipőt szeretne, figyelmébe ajánlom a nagymarosi mester műhelyét.

A franciás hangulatú üzlethelyiség magával ragadó atmoszférája élő történelemként teszi láthatóvá a kézi készítésű cipők művészi alkotásának folyamatait. Az üzletben sétálgatva jómagam is a klasszikus mesterek filozófiájából kaptam egy szeletet. A kényelem és az esztétikum iránti igényesség a saját kezűleg történő alkotás minden örömével elegyet alkotva valóban lelket ad az ott készült cipőknek. A régi idők kifinomultságának és mestermunkáinak lelkét élesztik fel David Balazic alkotásai, akinek minden munkájában visszaköszön az alkotás öröme. Cipői az alkotó jelenlétnek, az igényes, precíz munkának és a mester szellemének varázslatos együttesét jelentik.

Fotók: Stílus és Design Blog

Chaussures de luxe hongroises à la française - Les chefs-d'œuvre de David Balazic maître-cordonnier

La chaussure est l'un des éléments les plus importants de l'apparence, parmi lesquels les chaussures uniques faites à la main sont peut-être les plus spéciales. Leur création nécessite beaucoup plus de temps et d'attention, car cela se fait en mesurant la taille et les besoins du porteur potentiel avec soin, en utilisant les meilleurs matériaux, un travail personnalisé et méticuleux. Je suis allé voir David Balazic, un cordonnier de renommée mondiale qui vit dans la Courbe du Danube et qui nous a donné un aperçu de la création artistique.

Le maître-cordonnier David Balazic étant originaire de Dijon vit et travaille depuis les années 1990 dans la Courbe du Danube, plus précisement à Nagymaros.

Avant de revenir au présent et à la joie toujours persistante du travail à Nagymaros, je vous raconte comme courte introduction comment suis-je arrivée à l’écriture de cet article.

En s’intéressant aux chaussures faites sur mesure, j’étais en train de chercher sur Internet quand un résultat de recherche m’ a conduit au site Web de David Balazic.

J'ai aimé les merveilleuses œuvres sur son site, ainsi j'ai décidé de le voir personnellement dans son atelier à Nagymaros.

David Balazic est un homme extrêmement sympathique, les petits détails de la préparation des chaussures vous saluent partout lorsque vous entrez dans son magasin. Après qu’il m’a brièvement indiqué le processus de fabrication des chaussures, je lui ai dit que la magie de l'atelier était si inspirante que j'adorerais écrire un article à ce sujet. Après cela, le maître interviewé spontanément m’ a initié à l’histoire de son métier et m’a guidé de bonne grâce dans son atelier.

Son intérêt pour la fabrication de chaussures remonte à l'âge de 13 ans lorsque les chaussures de sa mère ne pouvaient pas être réparées dans un atelier de chaussures. En conséquence, il a appris la profession dans laquelle il a atteint les plus hauts niveaux. En tant que cordonnier elite, il a travaillé pour la maison de couture Hermés à Paris, où il a fait des chaussures pour des célébrités comme Sir Roger Moore.

La Hongrie est devenue l'étape décisive de sa vie où il est arrivé en 1994 en tant que militant dans le cadre d’une mission humanitaire pour 16 mois et il a travaillé comme maître-cordonnier fabricant des chaussures ortophédiques.

David aimait tellement la vie à Nagymaros qu'il a finalement décidé de rester ici et de continuer la profession dans la Courbe du Danube. Son atelier parle de la variété exigeante où il s'occupe non seulement de la réparation de chaussures mais aussi de la création de sa propre marque de chaussures, il donne également des leçons aux personnes intéressées par la conception et la production de chaussures, en les mettant dans le secret de ce métier.

Le maître était fasciné par le charme de la Courbe du Danube et il parle de la région comme de la « Riviéra hongroise » à ses amis français. Son objectif était de créer un atelier « vivant » qu’il a vraiment réussi dans ce milieu pittoresque.

Dans le même temps, l'esprit de ses œuvres est assuré non seulement par la situation géographique mais par le style très direct de David Balazic et par  l'atmosphère familière et agréable de son atelier.

Au cours de notre conversation, il a dit: il est important pour lui d'avoir un contact direct avec les locaux et avec tous les visiteurs de l’atelier, par lequel ils peuvent aider les autres dans le cadre de ce travail créatif et sérieux.

L’exigence sophistiquée et méticuleuse de son travail, l'attitude étonnante et exemplaire du maître parlent d'eux-mêmes, donc je recommande l'atelier du maître de Nagymaros  à tous ceux qui veulent des chaussures particulières faites à la  main minutieusement.

L’atmosphère fascinante du magasin à l'ambiance française rend visible les processus de la création artistique de chaussures faites à la main comme une histoire vivante. En flanant dans son magasin, j'ai eu une part de la philosophie des maîtres classiques.

L’exigence pour le comfort et pour l’esthétique se mélangeant avec la joie du travail fait de ses propres mains  insuffle de l’âme aux chaussures y préparées.

Les œuvres de David Balazic, dont le travail dénote le plaisir de la création, resusscitent le raffinement et l’âme des chefs d’œuvres des temps anciens. Ses chaussures représentent une combinaison magique de la présence du créateur, du travail exigeant et précis et de l'esprit du maître.