A múmiákra leginkább az egyiptomi múmiákról szóló történelmi tanulmányainkból emlékezhetünk. Gondosan balzsamozott testeket helyeztek örök nyugalomra a piramisok falai közt, így maradhatott fenn olyan jó állapotban az egykori uralkodók mumifikálódott teste. A mumifikálódás azonban nemcsak mesterséges körülmények hatására jöhet létre, igaz, ehhez a környezeti hatások szerencsés együttállására van szükség. Az ehhez szükséges szerencsés mikroklíma Magyarországon, a váci Domonkos templom kriptájában adott volt a XVIII. században, melynek köszönhetően egy felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs maradt fenn az utókor számára.
Kép forrása: www.muzeumvac.hu
Aki a váci Tragor Ignác Múzeumba látogat, maga is láthatja azokat a leleteket, amelyek 1994-ben kerültek elő a váci Domonkos templom helyreállítási munkálatai során. A felújítást végző építők felfedezték a templom alatti kripta több mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratát, a kriptában pedig 262 díszes, feltűnően jó állapotú koporsót találtak egymásra helyezve. A muzeológusokból, restaurátokrokból és antropológusokból álló csapat megállapította, hogy a koporsókban a 18. század középső harmadától a 19. század elejéig elhunyt váci polgárokat, nőket, férfiakat, gyermekeket, helyi mesterembereket, hivatalnokokat, szerzeteseket, papokat helyeztek örök nyugalomra, földi maradványaik pedig a különleges klíma miatt spontán mumifikálódásnak indultak.
A felszínre került koporsókat a kutatócsoport tisztító, fertőtlenítő folyamatnak vetette alá, amelynek köszönhetően a koporsók eredeti színe és mintázata újra megjelent a fán.
A kripta leleteit, a koporsók feliratait a fennmaradt halotti anyakönyvekből nyert adatokkal összevetve a munkacsoport meg tudta állapítani az elhunytak nevét, nemét, életkorát, egyes esetekben a halál okát is.
A spontán mumifikálódás okai
Susa Éva, Pap Ildikó és Józsa László A váci múmiák antropológiai vizsgálata c. tanulmányban ismertették, hogy hogyan is lehetett alkalmas a váci Fehérek templomának kriptája az ott eltemetett holttestek spontán mumifikálódására. A tanulmány szerint a mérsékelt égövi spontán mumifikálódásnál az állandó légcsere játszik szerepet, amelynek következtében a szövetek gyorsan kiszáradnak, a testek elvesztik nedvességük 85-95 %-át. A kutatások eredményei szerint ez történhetett a váci kriptában is, ugyanis a feltárás során az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai műszeres méréseket végeztek a kriptában és megállapították, hogy a hőmérseklet 8-11 Celsius fok között ingadozott, a légnyomás 991-1009 hPa, a relatív páratartalom pedig 90 % volt.
A testek mumifikálódása tehát az alig változó alacsony hőmérsékletre és a gyenge, de folyamatos légmozgásra vezethető vissza. Szerepet játszott még a folyamatban az egymásra helyezett koporsók szigetelő hatása és az időszakos negatív ionizáció is. (Susa Éva-Pap Ildikó-Józsa László A váci múmiák antropológiai vizsgálata – Magyar Múzeumok 1996/1. szám)
A múmiák titkai
A múmiákat részletes mikrobiológiai és antropológiai vizsgálatoknak vetették alá, ebből pedig a ma embere részletes képet kaphat a 18. században élt emberek életéről, testi adottságairól, betegségeiről.
A leletek kultúrtörténeti értékkel bírnak, amelyekből információhoz juthatnak az érdeklődők a 18. századi polgári temetkezéskultúráról, a kor halálfelfogásáról. A koporsók szimbólumábrázolásban gazdag mintázata alapján látható, hogy a 18. században élt váci polgárok mélyen vallásos emberek voltak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A koporsók és a múmiák egy része a „Memento Mori” kiállításon láthatók a váci főtér egyik lakóházának középkori pincéjében, ahol egy ismeretlen nő, egy váci vagyonos szabómester, Stefanovits György, és egy 9 évesen elhunyt kislány, Salamon Magdolna nyugszanak üvegkoporsókba helyezve. A koporsókból előkerült szakrális mellékletek, feszületek, rózsafüzérek is megtekinthetők a pince lejárata melletti kisteremben.
Felhasznált irodalom: Susa Éva-Pap Ildikó-Józsa László A váci múmiák antropológiai vizsgálata – Magyar Múzeumok 1996/1. szám
